5 készség, amit 2020-ra minden fejlesztő CV-jében látni szeretnénk

2017. december 04.

Bonyhádi Gábor

„Szinte minden területen azt látom, hogy soha nem azok viszik a legtöbbre, akik a legjobban értenek ahhoz, amit csinálnak. Hanem azok, akik abban jók, hogy kitalálják, mit és hogyan kellene csinálni” – így indította útjára a Stanford Online High School végzőseit pár éve Stephen Wolfram sztár AI-kutató. Ő már csak tudja: számolni és suliba járni is utált, viszont ő dobta piacra a Mathematica nevű programcsomagot, ami több millió kutató helyett old meg bonyolult matematikai műveleteket nap mint nap. És ha van olyan terület, ahol örökérvényű a mondása, az a programozás. Az, hogy hogyan tud kódolni valaki, sokszor tényleg csak azt mutatja meg, mennyire alkalmas egy munkára. De hogy sikeres lesz-e benne, az nagyban a személyes készségeken múlik. Íme, öt dolog, aminek első blikkre semmi köze a kódoláshoz, mégis minden programozónak tudnia kellene.

1. Örök diákok

A listánk első helyén kapásból egy kakukktojás van. A tanulás, pontosabban az élethosszig tartó tanulás sokkal inkább szemléletmód, mint készség, és egyre inkább nélkülözhetetlen, mint hasznos. Az, hogy 18 évesen egyetemre megyünk, majd egész életünkben ebből a pár év alatt elsajátított tudásból élünk, szinte sehol nem működik már. Különösen nem egy olyan mozgalmas ágazatban, mint az informatika. És bizony egy olyan korban, amikor napi szinten válnak feleslegessé készségek, nem árt tudni, hogyan sajátíthatunk el egy újat. „Ha csupán egyetlen dolgot taníthatnánk meg a diákjainknak, az biztos, hogy a »growth mindset« lenne” – magyarázta Nádas Dávid, a Codecool vezető soft skill mentora. „Célunk, hogy mindenki megtanulja, hogy saját magát és a tudását ne kész dolognak tekintse, mint mondjuk egy porcelánfigurát, hanem olyasvalaminek, ami folyamatosan alakítható, mint például a gyurma.”

 

2. Kritikán alul és felül

A túléléshez csapatmunka kell. Ezt mindenki tudja, aki valaha látott barlangrajzot vagy a The Walking Dead bármelyik részét. Csapatban és csapatként kódolni azonban nem ugyanaz. Az utóbbihoz például az is hozzátartozik, hogy megtanulunk visszajelzést adni és kapni a munkánk során anélkül, hogy megsértenénk egymást. Történelmi tény azonban, hogy ez nem megy nekünk annyira könnyen. A formális teljesítményértékelés első nyomai a kínai Vej-dinasztia korából, i.sz. 230-ból maradtak ránk, csakúgy, mint az arról szóló feljegyzések, mennyire utálta mindenki. Éppen ezért mára sok nagyvállalat, köztük a Deloitte, az Accenture, a Microsoft és a Pinterest is úgy döntött, búcsút int az éves értékelésnek, és inkább arra ösztönzi a dolgozóit, hogy folyamatos, közvetlen és őszinte feedbackkel segítsék egymás munkáját. Amivel el is érkeztünk a következő ponthoz: a transzparens kommunikációhoz.

 

3. Beszélnünk kell

Valószínűleg mindannyian láttunk már videót a Mentos esetéről a kólásüveggel. De ami vicces a YouTube-on, nem biztos, hogy élőben is az. És egy csapaton belül a kimondatlan feszültségek könnyen hasonló robbanást idézhetnek elő. Ezért van szükség a transzparens kommunikációra, ami segít abban, hogy az egyéni problémákon a közös térben együtt dolgozhassunk. Erre jutottak az MIT kutatói is, akik bebizonyították, hogy a kommunikáció nemcsak fontos egy csapat sikeres működéséhez, hanem konkrétan akkora súllyal esik latba, mint az összes többi tényező, pl. egyéni intelligencia vagy szakmai tudás – együttvéve. Ez annyira persze nem meglepő, hiszen ugyanez igaz az életünk többi területére is. „Mint bármilyen más kapcsolatban, ha [egy vezető és a csapata között] kialakul az őszinte párbeszéd és a bizalom, abból fantasztikus dolgok tudnak születni” – összegezte David Hassell, a 15Five HR-szoftverfejlesztő cég alapítója.

 

4. Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy

A programozás alapvetően egy problémaközpontú műfaj: mindig a hiba okát próbálja megtalálni. A gond az, hogy ez a szemléletmód a kódoláson kívül igen kevés területen működik. Hány olyan meetinget ültünk már végig, amire azért mentünk, hogy megoldjunk egy problémát, és vagy hárommal jöttünk ki? És hányszor próbáltunk valakivel megbeszélni egy nézeteltérést, aminek az lett a vége, hogy idegesebben álltunk fel az asztaltól, mint ahogy leültünk? A rossz hír, hogy az evolúció foglyai vagyunk: az agyunk egész egyszerűen arra van kihegyezve, hogy a problémákon pörögjön. A jó hír, hogy a megoldásközpontú gondolkodás segítségével ez felülírható. Hogy néz ez ki a gyakorlatban? „A meetinget például ventilálás helyett azzal indítjuk, hogy megnézzük, pontosan hova szeretnénk eljutni a végére. Így a problémákból építkezés helyett mindenki a közös cél elérésére tud koncentrálni” – hozta példának a Codecool szakértője.

 

5. Az új mantra: „mindfulness”

Bizony, pihenni is tudni kell. A „Melyik a kedvenc ászanád?” azért nem valószínű, hogy egyhamar rutinkérdés lesz a junior fejlesztői állásinterjúkon, de tény, hogy a dolgozók test-lelki jóléte egyre több munkahelyen kap kiemelt figyelmet. Ha erről kapásból a Google ugrik be, nem hibáztatunk. Szundi súlytalanságban, tetőtéri eperföld, 24-órás masszőr-ügyelet, meditáció ebéd mellé, többezres bicikliflotta: ez csak pár a Google-irodák legendás alapfelszerelései közül. „Ugyanúgy analizáljuk a dolgozóinkat, mint a mérnökeink a termékeinket” – árulta el korábban Laszlo Bock, a tech óriás HR-guruja, szóval biztosra vehetjük, hogy nem véletlenül szívügyük a stresszkezelés. De mások is ugyanerre jutottak: egy tavalyi felmérés szerint a munkával járó stressz évente közel 300 milliárd dollárjába kerül a cégeknek csak Amerikában. A tanulság? Mielőtt valaki belép a mókuskerékbe, azt is fontos megtanulni, hogyan tud néha kilépni belőle.