Mastery-Based Learning: Tanulás mesterfokon

2018. február 21.

Avagy miért tanítsunk úgy, ahogy házat is építenénk

Amikor házat építünk, tisztában vagyunk vele, hogy nem szerencsés félkész alapokra felhúzni az emeleteket. A hagyományos iskolarendszerben mégis ez a bevett gyakorlat, állapította meg Sal Khan, a Khan Akadémia alapítója egy 2015-ös Ted Talkban. Amikor a diák dolgozatot ír, felel vagy vizsgázik, fény derül a hiányosságaira, de ha a minimum követelményt megugorja, haladhat tovább. Aztán ezek a kis hézagok szép lassan nagy lyukakká állnak össze és elképzelhető, hogy a tanuló egyszer csak azon kapja magát, hogy már lövése sincs, miről van szó az órán. És ez nem csak az épphogy átcsúszó diákokra igaz: a színötösök ugyanúgy lemaradhatnak.

Erre a problémára jelenthet megoldást a mastery-based learning (mesterfokú tanítás-tanulás) módszertan, amit a Codecool budapesti iskolája egyéves előkészület után, tavaly decemberben kezdett élesben tesztelni. De mit jelent ez pontosan és hogy néz ki az új oktatási modell a gyakorlatban?

Ezzel a módszerrel a diákok a saját tempójukban, a saját érdeklődésüknek megfelelő egyéni utat bejárva, magas szinten sajátítják el a tananyagot. Mindezt kudarcélmények és hézagok nélkül. Az elméleti hátteret Benjamin Bloom amerikai oktatáspszichológus dolgozta ki a 60-as években. Bloom abból indult ki, hogy ha minden tanulónak biztosítjuk a szükséges időt és segítséget ahhoz, hogy megtanuljon egy anyagot, akkor a túlnyomó többségük képes közel 100%-os szinten teljesíteni. A modell nagy előnye, hogy a tanuló felelős a saját tanulási folyamatáért, ami növeli a belső motivációt és segíti a fejlődési szemlélet (growth mindset) kialakulását is. És ez manapság már elengedhetetlen a sikerhez.

A módszer tehát egyáltalán nem új, de a széleskörű bevezetése sokáig nem volt megoldható, hiszen a személyre szabott oktatás rengeteg plusz erőforrást, ráadásul egy merőben új szemléletmódot igényel. A technológia fejlődésének köszönhetően azonban manapság újra több helyen kísérleteznek vele sikeresen, elsősorban Amerikában és Észak-Európában. „A bevezetéshez szükség van a megfelelő technológiai háttérre, átgondoltságra és az oktatógárda nyitottságára. Szerencsére a Codecoolban ez mind megvolt, és az is sokat segít, hogy kicsi a suli és jó a mentor-diák arány” – meséli Tompa Tamás, a Codecool mentora és az új módszertan egyik kidolgozója.

És hogy mit jelent ez a gyakorlatban? A Codecool hallgatóinak négy szobán kell végighaladniuk, de csak akkor léphetnek át a következőbe, ha az előző szobában tanultakat már kenik-vágják. A modulok elvégzésére 2-4 hónapjuk van, de fix tempó helyett több csapat egymással párhuzamosan dolgozik a projekteken, a mentorok pedig külön-külön foglalkoznak velük. Mivel mindenki a saját ütemében halad, a csapatok összetétele is gyakran változik és a diákok is segítik egymást a tanulásban. „Hétről hétre megjelennek különbségek a diákok között, de ez teljesen normális, nem szabad kudarcként értékelni. Ezt próbáljuk tudatosítani bennük is” – magyarázza a Codecool szakértője.

Eddig jók a visszajelzések is. „Nekem bevált a módszer. Vannak köztünk olyanok, akik már három éve programoznak, míg mások soha nem láttak kódot a Codecool előtt, például én sem” – meséli Görög Máté, aki a BME ipari formatervező szakáról nyergelt át a Codecoolra. „A mastery-based learning egyrészt mentőöv azoknak, akik kicsit lassabbak, hiszen lehetőség van ismétlésre és a tudás elmélyítésére. Ugyanakkor azoknak is hasznos, akik gyorsabban haladnának.” És ez nemcsak a diákoknak jó, hanem azoknak is, akik később foglalkoztatják őket. „Ahogy a matekban, a programozásban is nagyon fontosak az erős alapok. Az új módszertan garantálja a minőséget: lehet, hogy minden diák más, de amikor kikerülnek a Codecoolból, mindenki hasonlóan magas tudásszinten van” – összegzi a Codecool mentora.